Mazsola mozdony en Salgótarján

🕗 horarios

comentarios 1

• 

  Kővári József

  :: 04 December 2017 21:41:19

  A nógrádi megyeszékhely szoborgőzöse az egykori acélüzem egyik ipari Mazsoláját kapta társának a napokban. A Salgótarján központjában található megálló szerves eleme már hosszú évek óta a 377,210 pályaszámú, 2014 szeptemberében felújított szoborgőzös. Az 1895-ben gyártott, szertartályos tolató gőzmozdony a múlt század derekától évtizedekig az egykori Salgótarjáni Kohászati Üzem acélgyárában szolgált. A megállóhely 2016 májusában újabb vasúttörténeti emlékkel, egy dízelmechanikus Rába-mozdonnyal gazdagodott: az A21 052 pályaszámú ipari Mazsolát a Dornyay Béla Múzeum civil kezdeményezésre vette meg, majd a MÁV ajánlására és segítségével szabad téren, a salgótarjáni megálló peronján, sín talapzaton állított ki. A kisdízelt 1963-ban készítette a Rába a salgótarjáni síküveggyár rendelésére. A mozdony az 1970-es évek végén került át az acélgyárba, ahol A21 043-as társával egészen az üzem bezárásáig dolgozott, majd üzemképesen leállításra került. Az üzemképességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Mazsola a gyár területéről saját erőből jutott el Salgótarján megállóhelyre, melynek egyetlen peronjának egyik oldalán a 81-es számú, Hatvan–Somoskőújfalu vonal, másik oldalán pedig a gyári iparvágány fut. A gyártelep területén ma már csak ócskavasat rakodnak, a tolatós kedden és csütörtökön jár arra Hatvan felől, többnyire remot Dácsia, ritkán Csörgő, Púpos vagy Szergej. A kéttengelyes, kezdetben M030, 1957-től M033 gyári sorozatú tolató dízelmozdonyokat 1955-től építette a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, a magyar vasúton megjelenő dízelmozdonyok egyik első típusaként. A MÁV M28-as sorozatként összesen harmincnégy – huszonnégy mechanikus (M28 1001-1024) és tíz hidraulikus (M28 2001-2010) erőátvitelű gépet – vett meg, az iparvasúti szolgálatra szánt közel száz példány az A21-es sorozatba került. A nyolc méter három centiméter hosszú, tizenkilenc tonna szolgálati tömegű mozdonyokat eleinte egy 95,5 kilowatt teljesítményű Ganz VI. JaR 135 dízelmotor mozgatta, később erősebb, 147 kilowattos Rába–MAN D2156 HM6 erőforrást kaptak. Az aprócska gépeket sok helyen előszeretettel vetették be a gőzösökhöz képest egyszerűbb üzemük miatt, az 1978 elején leállított Cegléd–Hantháza vonalon például a MÁV egy ideig forda szerint használta őket személyvonatok vontatására. A közel hatvanéves M28-asokból – a jelenlegi számozás szerint 288-as sorozat – napjainkra alig maradt üzemképes példány: a székesfehérvári fordítókorongnál a 288 103-as, Kiskunhalason a 288 104-es, a ferencvárosi fűtőháznál a 288 208-as, Dombóváron a 206-os és a 209-es, Nagykanizsán a 288 210-es, Szegeden a 288 112-es, Pécsett a 288 205-ös szorgoskodik, a legelső, M28 1001-es Mazsola pedig a Magyar Vasúttörténeti Parkban tölti napjait. Leállított Mazsolák Békéscsabán (288 105), Debrecenben (288 114) és Miskolcon (288 122) találhatóak. Az iparvasutaknál kicsivel több Mazsola dolgozik még.