Lupa-tó HU

🕗 åbningstider

kommentar 5

• hu

  Ildikó Kaszás

  :: 02 May 2018 23:52:50

  autóból szép és csupa jót hallok róla

• hu

  Róbert Darai

  :: 26 January 2018 13:11:16

  Nagyon gyorsan mélyül

• 

  lászló török

  :: 22 August 2017 08:04:24

  bár régen voltam itt (2005-ben), ráadásul tavasszal amikor még hideg volt a viz, de a kutyáinknak nem, ök nagyon jol érezték magukat

• 

  Mate Spiak

  :: 12 August 2017 00:06:14

  We tried the “premium” beach, and I’m still wondering what justifies an entry fee of HUF 3,000 when you need to pay (a lot) for almost everything once inside. Some parts of the beach look like a construction area, and the toilets and changing rooms (set up in containers that are as hot on the inside as a sauna) are a good 5-10 minute walk away from some parts of the beach! There is practically no natural shade in the entire beach – but there is a lot of sand blowing in the wind. The water is really nice though, and so were the staff. The bars and restaurants are also good, but soft drinks are as expensive as in a fancy downtown restaurant. Finally, you have to pay HUF 1,000 (per day) for parking in an unpaved area in the middle of nowhere, and the parking lot is so dusty that we literally drove straight to a car wash after leaving!

• 

  Betyár Zoli

  :: 22 June 2017 23:48:25

  Félszegen írok pár sort, csak úgy a magam fujtatása. Mindenki másban leli a fontosat, keresi ami neki kell, memento ez inkább magamnak. Miről is: a Lupa tó jelen állapotában egy igyekezet, halványan túlfeszített igényesség a nyereségvágy napérlelte árnyékában. Egy édennek kikiáltott halovány mezsgye Buda határában, hogy a szikkadt tömegek vízbe fojthassák a mindenappi rutint. Mondhatnánk. Márpedig ez Buda, a szó mai magyar vonatkozásában. A bejutás inkább autóval rendelkeznőnek lett kitalálva hisz tömegközlekedéssel a legközelebb csak a hévet találtam. Onnan pedig egy kiadós séta örvendezteti meg a strandolni vágyókat. Víz nélkül persze. A tó utca felől nem tudom milyenek a lehetőségek, de a főbejáratot mi jóval beljebb találtuk meg a parkoló szomszédságában. Megjegyzem a parkoló árai tűrhetőek ahhoz képest, hogy majdnem Budán vagyunk - mert ez már Budakalász ugye-, persze jóval beljebb a III. kerület nagy része már térítésmentes, de ez megszokott idehaza. A prémium és a normál strand kialakítása eltérő ugyan, de ugyanaz a sokat markolt bányató víze nyaldossa az "északi" és "déli" partot is. Mindez eldől a bejárátnál szabad szemmel messzebbről is jól kivehető készpénz összegért cserébe, amely választást kínál puritán és gondozott strandfekvés közt, persze felárral. A lányok a pultnál talán nyári munkát csíptek meg, de pont ezért bájosak, kedvesek és emberközpontúak -legalább is akikkel mi találkoztunk-. Bent a bankártya érvényes vagy QR kódra terhelt keretösszeggel lehet majszolni az élvezeteket. A bejárat után pedig egy kb. 500 méteres kálvária veszi kezdetét annak, aki pici gyerekkel érkezik. Az ember azt gondolná, hogy a pöttöm simán rohan majd a strandra, ami igaz is, csak neki a 10 métrre szembe lévő víz már pancsolást ígér kompromisszumok nélkül. De hát kijelölt fürdőhelyek lévén az apró lábak is sétára kényszerülnek. Majd pár nyavajgással, egy fájó háttal és egy elgurult labdával később az áhított 'plázshoz' érkezve az ember örömmel huppan a kék - fehér csíkos, napernyő alá gyömöszölt napágyra, abból is a kevésbé elnyűttre és foltosra. Pedig távolabbról a pihenés vágyának délibábjai merengtek elénk, de nincs is kedvünk beljebb menni. Majd két úrimeber szíves figyelmünkbe ajánlja az ágy használatba vételét egy, azaz egy pisztoly orrú Mátyásért cserébe. Persze kettő papír helyett azt is, mert mukaidőn kívül kívántuk meg -17.00 után- az ágyat. Az csak pech, ha kopasz a bankkártya, mert az urak készpénzt nem fogadnak el. Cserébe az eltékozolt foglalást 'majd eladják másnak' címszóval battyognak tovább. A pihenést átvészelve a futtatott homoktengert kívánjuk elhagyni. Nem is lenne gond, ha nem valami vendégmarasztaló futó homok lenne. De sehol egy palló vagy magasfeszültségű vezeték, hogy kimentsük magunkat, így talpanként másfél kiló minőségi homok boldog tulajdonosaiként vághattunk újra az 500 méteres maratoninak. Törvényes utódom hazafelé menet már a homokvárak bűvöletében adott hangot nem tetszésének a távozást illetően. A távolabbi berendezéseket persze nem tartottuk fontosnak eszközölni. A fentebb leírtak láttatják, hogy a dolgos munkás keményen megkuporgatott valutáját nem biztos, hogy ezen a 'plázson' kívánja elverni. De azért jó lenne végre egy emberbarátabb, pénztárca kímélőbb strand is, ahol a minőség is a haszon elé küzdhetné magát. Vagy legalább ne ütné fel kis fejét ennyire a nyereség vágy ily halványan.